“Ha az ember elegendő információ nélkül dolgoztatja az agyát, az éppolyan, mintha üresen pörgetné nagy fordulatszámmal a motort.”
/Arthur Conan Doyle/

Bemutatkozás

Valamikor 1991-ben üldögélt Antal András étteremvezető és kollégája Bódy Zoltán a siófoki Borharapó Étterem teraszán és beszélgettek. Mindketten veterán motor rajongók voltak. Zoli gyűjtötte a veterán motorokat, András pedig gyermekkora óta egy Pannónia T5 motorra vágyott. Egyszóval volt munkán kívül is közös téma a beszélgetés során. András sokat beszélt arról, hogy mennyit nézegette gyermekkorában a siófoki „Műszaki Bolt” kirakatában a Pannoniát, no meg arról, hogy soha nem tudta megvásárolni a típust. 1992-ben már rég nem gyártottak Pannóniát, de Zoli egy szép napon begurult egy ilyen fekete mozdonnyal az étterem gazdasági udvarára és Andrásból ismét előtörtek az emlékek. Most, hogy már 18 éve nem gyártják, csak kéne egy ilyen bringa! – mondta, Zoli pedig nagyon egyet értett ezzel a törekvéssel, sőt mindennel aminek a végén veterán motor volt az eredmény. Jött az elhatározás, a telefonálgatás, ismerősök, majd eljutottak Polgárdiba, ahol András meglátta ŐT, A motort. Fekete volt, olajtól mocskos, rozsdás, kopott, lapos gumikkal, hiányosan várta az elmúlást a mocskos fészerben, tyúkszarral teli nyereggel. Egyszóval szerelem volt az első látásra, majd miután András megpróbálta a megkísérelni a beindítását és az nem sikerült, természetesen megvette és nagyon bölcsen nem mutatta meg a feleségének. Megvárta amíg nej nem tartózkodik otthon és akkor szétkapta…az ötödik emeleti lakásban, ahová a lifttel vitte fel. Természetesen mindenre figyelt, így csupán néhány helyre folyt ki az olaj…a szőnyegen. A szerelem azonban kétségek között is tart, ami ott és akkor, abban a 13 órakor még békés ötödik emeleti lakásban rögtön kiderült.

Alkatrészekre lesz szükség! Na ja! De honnan és lesznek-e?
 

Telefonálgatás és gyűjtögetés, szerelés következett, majd elkészült a mű. A székesfehérvári Dobi József fúrta és főtengelyezte, a siófoki Kovács Imre, no meg Zoli segített a szerelésben, András pedig leműszakiztatta. Az eredmény jól nézett ki: csillogott, csodálatosan pöfögött és szorult a bejáratás alatt. Egyszóval Pannónia…a miénk. Most, hogy már megvolt a gyermekkori álom, jött a felismerés, amit leginkább férfiként ért meg az ember. Az egyenlet a következő: van egy jó csajod amit senki sem lát rajtad kívül. Megoldás? Menj vele társaságba és élvezd, ahogyan mindenkinek fáj rá a foga és téged irigyel érte. Tudjuk, nincsen mit tenni, be kell mutatni őt és ha már lehet, akkor történjen ez a megfelelő társaságban! Így András olyat tett, amit addig még Siófokon senki. Zolival megszerveztek egy kiállítást a siófoki Borharapó Étterem teraszára és meghívtak rá több helyi és nem helyi veterán motor gyűjtőt is, aminek eredményeképpen 1992 őszén létrejött az első Siófoki Veterán Jármű Kiállítás. Itt jött össze először a későbbi egyesületet alapító társaság egy része is: Antal András, Bejczi József és Bejczi András, Bódy Zoltán, Csanádi József, Gócza Gábor, Gócza Tamás és ifj. Gócza Gábor, Nádas Norbert, Sipos József. A kiállításon az érdeklődő közönség láthatott Ariel, Csepel, Harley Davidson, IZS, Jawa, Moto Guzzi, MZ, Norton, Pannónia, Triumph, Yamaha és Victoria motorkerékpárokat, sőt az egész rendezvény össze volt kötve a gasztronómiával is. Meglepően sok látogatót vonzott a program és a sikerén felbuzdulva következő évben ismét megrendezésre került az esemény, azonban immáron kiegészítve egy alkatrész vásárral is. A programot a veterán járművek felvonulása zárta, amit az akkori rendőrség simán tudomásul vett és segítette annak megtartását. 1994 után idő közben a Borharapó Étteremben András már nem volt érdekelt, így 1995-1996 időszakban nem volt megfelelő helyszín a rendezvény megtartásához, de társaság 1996-ra egyre csak gyarapodott. Egyre több siófokit és környékbelit fertőzött meg a veteránozás.

Szervezzünk egy közös programot! 

A társaság egyik tagja, Fiák István felvetette egy közös veterános kirándulás lehetőségét. Menjünk el együtt veterán motorokkal kirándulni és süssünk szalonnát! – mondta, majd miután mindenkinek tetszett az ötlet egy szép szombati napon Pista telepakolta a dobozos Barkasát szalonnával, kenyérrel, szerszámmal és elindultunk a balatonfüredi Koloska-völgybe szalonnát sütni. A szalonnázás során, beszélgetés közben megfogalmazódott az igény az idő közben elmaradt kiállítás és börze ismételt megszervezésére, amit Csanádi József siófoki veterán jármű gyűjtő tett lehetővé, mégpedig úgy, hogy ismerősétől elkérte egy napra az azóta megszűnt Kiliti Piac területét.

1997-ben meghirdettük a rendezvényt és teltház lett. Volt kiállítás, börze és városi felvonulás is, csakúgy, mint 1998-ban. 1999-ben pedig az akkor alig 20 fős társaság úgy döntött, hogy klubot alapít, aminek első elnöke Bódy Zoltán volt, titkára pedig az akkor nemrégiben a társasághoz csatlakozott Góren József, aki hihetetlen energiával kezdte meg a rendezvények és programok megszervezését.

  • A klubot 2003-ban a törvényszék hivatalosan is nyilvántartásba vette „Veterán Motorokat Gyűjtők Siófoki Clubja Egyesület”
    néven, ami 2007.11.15-én Siófoki Veterán Jármű Klub Egyesület elnevezésre változott.
  • Az egyesület tagjainak száma jelenleg meghaladja a negyvenet.
  • Évente kétszer szervezzük a Siófoki Veterán Jármű Kiállítás és Börze rendezvényt.
  • Öt évente megrendezzük a Balaton Körüli Veterán Jármű Túrát, amelynek során mintegy 120-150 darab veterán jármű kerüli
    körbe a Balatont.
  • Minden tavaszi, nyári és őszi hónapban, legalább egy rendezvényt, kiállítást, veterán jármű túrát tartunk.
  • Minden évben egyszer sor kerül 50 köbcentiméteres veterán kismotor túrára, melynek távja 150-200 km között változik.
  • A fentieken túl részt veszünk kiállítások szervezésében és mint kiállítók is megjelenünk.
  • Az egyesület tagjainak folyamatosan bővülő veterán jármű gyűjteménye jelenleg meghaladja a 150 darabot.